mester mirtill

Az életem során voltak időszakok, amikor eltávolodtam ettől a belső figyelemtől. A hétköznapok sodrása, a megfelelés, a túlélés sokáig elvitte a fókuszt. Utólag látom: ezek az időszakok ugyanúgy részei voltak az utamnak, mint a felismerések. Nem kivételesek – emberiek.

Egy mély személyes veszteség fordított ismét befelé. A gyász nem válaszokat adott, hanem csendet. Ebben a csendben kezdett újra tisztulni a belső érzékelésem, és ezzel együtt az a felelősség is, hogy hogyan viszonyulok ahhoz, amit tapasztalok. Nem tanítást kaptam, hanem irányt: lassítani, figyelni, nem következtetni elhamarkodottan.

Azóta a munkám középpontjában a tudatosság gyakorlati oldala áll. Az, hogyan lehet úgy ránézni a belső folyamatokra, hogy azok ne új identitást, hanem nagyobb szabadságot hozzanak. A sámánizmus, a buddhista szemlélet és a modern tudatosság-tanítások számomra nem rendszerek, hanem eszközök voltak ebben a folyamatban. Egyik sem végső igazság, mindegyik nézőpont.

A „látás”, amiről gyakran kérdeznek, számomra nem különleges státusz vagy címke. Inkább érzékenység: finom jelzések, mintázatok észlelése, amelyek soha nem önmagukban hordoznak jelentést. Ezért fontos számomra az érzelemmentes megfigyelés és a visszacsatolás – mert ami valóban segít, az nem az értelmezés gyorsasága, hanem a tisztasága.

Anyaként különösen fontos számomra, hogy a belső érzékelést ne misztifikáljuk, és ne is szégyenítsük. A gyermekeim tapasztalatait komolyan veszem, de nem címkézem. Nem akarom megmondani, „mi az”, csak segítek megtartani azt a biztonságot, amiben az élmény nem válik félelemmé vagy szereppé.

A munkámban nem ígérek gyors megoldásokat, gyógyulást vagy „magasabb szinteket”. Nem mondom meg, ki vagy, és nem döntök helyetted. Abban kísérek, hogy jobban értsd a saját működésedet, és kevésbé ragadj bele azokba a mintákba, amelyek szenvedést okoznak. Ha valami, amit mondok vagy csinálok, nem rezonál veled, azt nem kell megtartani.

Hiszem, hogy a tudatosság nem kiváltság, hanem lehetőség. És azt is hiszem, hogy egy tanítás akkor etikus, ha nem köt, nem emel piedesztálra, és nem veszi el a másik saját látását.

Tanítói alapnyilatkozat

Nem állítom, hogy amit tanítok, végső igazság. Amit átadok, az egy értelmezési keret, amely segíthet tisztábban látni a saját tapasztalataidat.

Nem ígérek megvilágosodást, gyógyulást vagy „felsőbb szintet”. Nem mondom meg, hol tartasz, és nem határozom meg, ki vagy.

A tanítás célja nem új identitás létrehozása, hanem az, hogy kevesebb azonosulás legyen, és több belső szabadság.

Nem várok hitet, követést vagy lojalitást. Amit kapsz, azt megvizsgálhatod, használhatod, vagy elengedheted.

Ha valami, amit mondok:

• szűkíti a belső teredet,
• félelmet kelt,
• vagy eltávolít a saját tapasztalatodtól,

akkor azt nem szükséges megtartanod.

A tanítás ott ér véget, ahol a saját látásod elkezdődik.

Mester Mirtill