A tudat, a lélek, az inkarnáció vagy a mezők kérdése sok spirituális hagyományban jelen van, de a Padma-rendszer ezeket egy másfajta struktúrában rendezi el.

Ez elsőre akár szokatlannak is tűnhet. Valójában azonban éppen ez a rendszer egyik célja: tisztább nyelvet adni a tudat működéséhez.

A Padma-rendszer nem arra törekszik, hogy új misztikus fogalmakat hozzon létre. Inkább arra, hogy az emberi tapasztalat különböző rétegeit érthető módon lehessen elhelyezni. Amikor a fogalmak a helyükre kerülnek, sok belső élmény és tapasztalat is értelmezhetőbbé válik.

Ebben a cikkben a Padma-rendszer hét alapfogalmát mutatom be. Ezek a fogalmak segítenek megérteni, hogyan szerveződik a tudat, hogyan jelenik meg az emberi életben, és milyen módon kapcsolódik egymáshoz a belső tapasztalat és a világ, amelyben élünk.

1. Forrás-tudat

A Padma-rendszer egyik legmélyebb fogalma a Forrás-tudat.

Ez nem egy személyes isten, és nem is egy emberi értelemben vett tudat. Sokkal inkább a létezés alapvető tudati háttere, amelyből minden tapasztalat és forma kibontakozik.

A Forrás-tudat nem gondolkodik úgy, ahogyan az ember gondolkodik. Nem hoz döntéseket emberi értelemben, és nem működik személyes akarattal. Inkább olyan alapállapotként képzelhető el, amelyben a tudat lehetősége jelen van.

A Padma-rendszer szerint minden tudati folyamat ebből az alapból indul ki. Nem különálló létezőként, hanem a létezés mélyebb szerveződési szintjeként.

Ez a fogalom segít megérteni, hogy a tudat nem csupán az emberi agy terméke. Az emberi tudat inkább egy megnyilvánulási formája annak a mélyebb tudati alapnak, amelyből a tapasztalat lehetősége származik.

2. Tudati fókusz

A tudati fókusz azt a jelenséget írja le, amikor a tudat egy adott irányba koncentrálódik.

A tudat önmagában határtalan lehetőség. Ahhoz azonban, hogy tapasztalat jöjjön létre, a tudatnak fókuszba kell rendeződnie. A tudati fókusz teszi lehetővé, hogy a tapasztalat ne legyen szétfolyó vagy formátlan.

Ez a fókusz hozza létre a nézőpontot.

Amikor az ember figyel valamire, amikor érzékel, amikor gondolkodik, vagy amikor jelen van egy adott helyzetben, a tudat mindig egy fókuszon keresztül működik.

A Padma-rendszerben a tudati fókusz nemcsak az emberi figyelmet jelenti. Sokkal inkább azt a szerveződési elvet, amely lehetővé teszi, hogy a tudat különböző formákban és tapasztalatokban jelenjen meg.

3. Lélekmintázat

A lélekmintázat a Padma-rendszer egyik központi fogalma.

A rendszer szerint a lélek nem egy különálló személyes entitás, hanem inkább egy tapasztalati mintázat, amely különböző tudati minőségeket és tanulási irányokat hordoz.

Ez a mintázat hatással lehet arra, hogy egy ember milyen kérdések iránt válik érzékennyé, milyen tapasztalatok jelennek meg az életében, és milyen irányba fejlődik a tudatossága.

Ez nem jelenti azt, hogy az ember sorsa előre meghatározott lenne. A lélekmintázat inkább egy alapstruktúra, amely bizonyos tapasztalatokat valószínűbbé tesz.

A lélekmintázat fogalma segít megérteni azt is, hogy miért különböznek egymástól az emberek belső irányultságai. Miért vonzódik valaki mélyen az önismerethez, míg mások inkább a világ alakításában találják meg a saját útjukat.

4. Inkarnációs fókusz

Az inkarnációs fókusz az a pont, ahol a tudat egy adott életben megjelenik.

Ez a fókusz kapcsolódik a testhez, az idegrendszerhez, a személyiséghez és az életkörülményekhez. Az inkarnációs fókusz teszi lehetővé, hogy a tudat konkrét tapasztalatokat gyűjtsön a fizikai világban.

Az emberi élet tehát nem a teljes tudati valóság megjelenése, hanem annak egy fókuszált formája.

Ez a gondolat segít megérteni, miért érezzük néha azt, hogy többek vagyunk annál, mint amit a személyiségünk mutat. Ugyanakkor azt is megmutatja, hogy az emberi életnek saját jelentősége van: az inkarnációs fókusz az a tér, ahol a tapasztalat valóban megvalósul.

5. Személyes tudat

A személyes tudat az a szint, amelyet a legtöbben önmagukként élnek meg.

Ide tartoznak:

• a gondolatok
• az érzelmek
• az emlékek
• az énkép
• a személyiség

A személyes tudat fontos része az emberi működésnek, de a Padma-rendszer szerint nem ez az egész.

A személyes tudat inkább egy olyan felület, amelyen keresztül a mélyebb tudati folyamatok megjelennek.

Amikor az ember önismereti úton jár, gyakran éppen ezt a szintet kezdi el vizsgálni. Felismeri a saját mintáit, reakcióit, gondolatait. Ez az első lépés ahhoz, hogy a tudat tisztábban érzékelje önmagát.

6. Tudati mezők

A Padma-rendszer szerint a tapasztalat nem elszigetelt jelenségek sorozata. Az emberek, helyzetek és események különböző tudati mezőkben kapcsolódnak egymáshoz.

Ezek a mezők hatással lehetnek arra, hogyan érzékeljük a világot, hogyan reagálunk bizonyos helyzetekre, és milyen tapasztalatok jelennek meg az életünkben.

A tudati mezők fogalma segít megérteni azt is, hogy az emberi tapasztalat sokszor nem pusztán egyéni folyamat. A kapcsolatok, közösségek és környezetek mind olyan terek, amelyek befolyásolhatják a tudat működését.

Ez nem azt jelenti, hogy az ember elveszíti az egyéni felelősségét. Inkább azt mutatja meg, hogy a tudat működése gyakran kapcsolati térben bontakozik ki.

7. Tudati integráció

A Padma-rendszer egyik legfontosabb célja a tudati integráció.

Ez azt jelenti, hogy az ember egyre tisztábban képes felismerni a saját működését, és egyre stabilabban tud jelen lenni a tapasztalataiban.

Az integráció nem azt jelenti, hogy az ember tökéletessé válik. Sokkal inkább azt, hogy a különböző belső rétegek fokozatosan összhangba kerülnek.

Amikor ez megtörténik, az ember kevésbé reagál automatikusan, és nagyobb szabadsággal tud jelen lenni az életében.

A Padma-rendszer ezért nem a különleges élmények keresésére épül. Sokkal inkább arra, hogy az ember egyre tisztábban érzékelje önmagát és a világot.

Hogyan kapcsolódnak ezek a fogalmak egymáshoz?

A Padma-rendszer fogalmai nem különálló elemek.

Egy folyamat különböző rétegeit írják le.

A tudat mélyebb szintje a Forrás-tudat, amelyből a tudati fókusz szerveződik. A lélekmintázat és az inkarnációs fókusz révén a tudat megjelenik az emberi életben, ahol a személyes tudat és a tudati mezők terében tapasztal.

Az önismeret és a belső munka során pedig fokozatosan létrejöhet a tudati integráció.

Ez a folyamat nem gyors, és nem mindig látványos. De ahogy a fogalmak és tapasztalatok a helyükre kerülnek, az ember egyre tisztábban kezd látni.

A Padma-rendszer mélyebb megértése

A hét alapfogalom csak bevezetés a rendszer szemléletébe.

Ha szeretnéd egyben látni, hogyan kapcsolódnak ezek a fogalmak a tudat szerkezetéhez és az emberi tapasztalathoz, érdemes elolvasni a rendszer teljes bemutatását is.

Mi a Padma-rendszer? – A tudat és az inkarnáció új modellje

A Padma-rendszer nemcsak egy gondolkodási keret. Egy olyan térkép, amely segíthet tisztábban látni önmagunkat és az életünkben megjelenő tapasztalatokat.

És talán ez az első lépés ahhoz, hogy az ember ne csak sodródjon az eseményekkel, hanem tudatosabban legyen jelen a saját életében.

Amikor a „non-duális” szót használjuk, az túlmutat  ezeken az elme alkotta ellentéteken. De hogyan beszélhetünk valamiről, ami túlmutat az ellentéteken, ha még  a non-duálisról való beszédre irányuló kísérletünk is dualista?

A „non-duális” valójában a szanszkrit „Advaita” szó fordítása, amely egyszerűen „nem kettőt” jelent, és az élet lényegi egységére (egészségre, teljességre, egységre) mutat, egy olyan teljességre, amely itt és most létezik. Ez egy olyan szó, amely egy intimitásra, a szavakon túli szeretetre mutat, közvetlenül a jelen pillanat élményének középpontjában.  Az elkülönülés és a sokféleség meggyőző megjelenése ellenére csak egyetlen egyetemes lényeg létezik, egy valóság. Az egység minden, ami létezik – és mi is benne vagyunk.

Amikor azt mondjuk, hogy „non-duális”, az az életre mutat, amilyen jelenleg, a fogalmak és címkék megjelenése előtt; mielőtt a gondolat megteremti a dolgok világát:  asztal, szék, kéz, láb, félelem, én, te, múlt, jövő. Mi a gondolat előtti élet? Beszélhetünk erről egyáltalán? Lehetséges-e szavakba önteni a non-dualitást?

Amikor non-duálisról beszélünk, néha úgy tűnhet, hogy  „anti -kettősségre” gondolunk, hogy a dualitás ellen vagyunk, vagy hogy ez helytelen, hamis vagy akár veszélyes is. Ez aztán elvezethet a dogmatikus gondolkodáshoz és a vallásossághoz és az igazság hirdetéséhez:  „Te dualista vagy, én pedig nem dualista! Én nem kettősebb vagyok, mint te!” Ez a  nem-kettősség vallása. Minket jobban érdekel a  nem-kettősség igazsága.

A non-duális világnézet vallás vagy filozófia?

A non-duális világnézet nem egy új hitrendszer, vallás vagy egy „hogyan kell” útmutató az élethez. Nem tesz ígéreteket a jövőre vonatkozóan. Természetesen válhat hitrendszerré vagy vallássá, ugyanúgy, mint bármi más. Elkezdhetsz  hinni abban, hogy  „nincs én, nincs idő vagy tér, és minden csak illúzió” – és a non-duális az új hitrendszereddé válhat.  Beszélhetünk és vitatkozhatunk a non-duális fogalmakról, amíg el nem kékülünk, vitatkozhatunk arról, hogy kinek van igaza és kinek nincs igaza, és ki a „nem dualista”, de ennek az egésznek a lényegét nagyon hiányolnánk.

El lehet érni a non-duális állapotot?

Hát nem lenyűgöző, ahogy az elme automatikusan megpróbálja valamiféle különleges állapottá vagy tapasztalattá alakítani azt, amiről beszélünk?! Az elme hall a non-duális fogalmáról, és  akarja azt. És megkérdezi:  „Hogyan kaphatom meg? Hogyan érhetem el? Hogyan látom? Ki vihet oda? Ki tudja nekem továbbítani? Ki taníthatja meg vagy adhatja nekem? Hol találom meg? Keresni kezd  valamit, amit „non-duálisnak” neveznek. Várni kezd rá. Reménykedik.

Ez elkerülhetetlenül meg fog történni, mert az egyén mindig kereső. Kereshetjük a gazdagságot, a sikert, a hatalmat, a hírnevet, vagy inkább „lelki” dolgokat keresük – de valójában ez mind ugyanaz a keresés. A spirituális kereső pénz, hatalom és siker helyett felébredést, megvilágosodást vagy non-duális állapotot kereshet – de legbelül ez ugyanaz a mozgalom.

Az idő mindig részt vesz a keresésben. Amit keresünk, az mindig a jövőben van. Azt mondjuk:  „Egy napon megtalálom a non-duálist. Non-duális állapotba kerülök. Szóval állj meg itt! A non-dualitást már a jövő céljává változtattad. Állj meg és nézd meg, hol kezdődik ez a keresés.

A szüntelen keresés különböző formákat ölt

Kérdezz meg bárkit az utcán, hogy mit keres, és valószínűleg azt fogják mondani, hogy békét, boldogságot, sikert, népszerűséget, hatalmat, szeretetet, elfogadást, megértést, hírnevet, dicsőséget, stb. Valaki, aki „spirituális személyként” azonosítja magát, lehet, hogy megváltozott tudatállapotot, vagy valamilyen átalakulást, vagy megvilágosodási élményt keres, vagy arra törekszik, hogy többé ne keressen semmit!

Mindenki keres valamit. Ennek a keresésnek számos formája van, de valójában ez mind ugyanaz a keresés. Úgy tűnik, mintha mindenki mást keresne, de valójában amit mi keresünk, mélyen  ugyanaz. Alapvetően mindenki ugyanarra a teljességre törekszik, egy olyan teljességre, amely már itt van, de figyelmen kívül hagyjuk a jövőbeli befejezés utáni törekvéseinkben. Itt kezdődik minden: valami jobbat keresni a jövőben. Keresi a következő pillanatot, amely egy jobb pillanat lesz, egy teljesebb pillanat. És természetesen a non-duális valami mássá válhat, amit keresel. A non-duálist új célunkká alakíthatnánk. De a „non-duális” szó valójában arra mutat, ami már  jelen van itt és most, ebben a jelen tapasztalatban. Nem egy új célról beszélünk a keresőnek. Olyan életről beszélünk, amilyen már van.

Ha az élet úgy tökéletes, ahogy van, akkor miért keresünk tovább?

Az igazi kérdés az, hogy  „Ki keres?”. Mi ez a kereső? Hol van? Megtalálom most? És ez a kereső vagyok valójában? Úgy tűnik, különálló egyéniség vagyok, aki keres valamit, amivel kiegészítheti magát, de vajon tényleg az vagyok? Ez a keresés valóban meghatároz engem? Valóban olyan vagyok, aki hiányos, valami, ami a jövőben való befejezést keresi? Végigmész a kérdéseken, és végül eljutsz az alapvető kérdéshez: „Ki vagyok én?” Minden oda vezet a végén.

Ahhoz, hogy megforduljon a fejünkben a rendszeres meditálás,általában olyan feszült és kezelhetetlen lelkiállapotba kell kerülnünk, hogy már nem látunk más megoldást.

Ilyen felfokozott idegállapotban szinte lehetetlen a meditáció. Első körben meg kell próbálnunk levezetni a feszültséget például mozgással vagy nyugtató hatású gyógyteák fogyasztásával.

Ha már érezzük, hogy a kezelhetetlen feszültség enyhült, akkor nekiláthatunk a meditációnak. Segítségként használhatunk relaxációs zenéket, a természet hangjait vagy mantrákat. Ahhoz, hogy meditatív állapotba kerüljünk, ahol élvezhetjük áldásos hatásait a test, lélek, és az elme szintjén is meg kell nyugodnunk.

Helyezkedjünk el kényelmesen, kezdőknek a hanyatt fekvést javaslom. Kapcsoljuk be a kiválasztott zenét, hunyjuk le a szemünket. Első lépésben figyeljünk a légzésünkre, tegyük mindezt anélkül, hogy befolyásolni akarnánk légzésünk mélységét vagy ütemét. Egy kis idő eltelte után tapasztalni fogjuk, hogy légzésünk megnyugszik és lelassul.

Ha ez megtörtént folytasd a tested ellazításával. „Beszélj” önmagadhoz, vezesd végig a folyamatot egyszerű, felszólító mondatokkal, mintha valaki más beszélne hozzád. Az első szám harmadik személyben megfogalmazott mondatok segítenek kívülről szemlélni a benned zajló folyamatokat. Pl.: Lazítsd el a nyakadat!

Lassan, türelmesen haladj végig a testeden, ne sürgesd a folyamatot, hagyj időt e testednek ellazulni.Talpunktól felfelé haladva lazítsd el testrészeidet az alábbi felsorolás szerint:

• talp, lábfej, boka
• lábszár, térd
• comb, csípő
• medence, hasi tájék (beleértve a belső szerveket is)
• hát
• mellkas
• váll, felső kar
• alsó kar, kezek, ujjak
• nyak, tarkó izmok
• arcizmok, száj és az orr körüli izmok
• szemizmok (ez nagyon fontos, a szemeket mozgató izmok szinte sosem pihennek)
• fejtető izmai

Ha sikerült teljesen ellazítanod a testedet, kellemes, lebegő érzést fogsz tapasztalni, a végtagjaid könnyűek, szinte súlytalanok lesznek. Ezután fordítsd figyelmedet a lelkedre. Milyen érzések, indulatok kavarognak benned. Vedd sorra őket, köszönd meg lelked jelzéseit, majd búcsúzz el tőlük.

Ha elérted, hogy a lelkedben már csak nyugalom és béke van, akkor léphetsz tovább, hogy utolsó lépésben az elmédet is megnyugtasd. Talán ez a legnehezebb része, megállítani a gondolatokat. Csak figyeld, ahogy különféle gondolatok száguldoznak a fejedben. Ne akard erőszakkal megállítani, csak figyelj és várj, amíg elméd is elcsendesedik. Ha úgy érzed túl sokáig vártál, de a gondolatok csak nem szűnnek meg, tedd fel magadnak az alábbi kérdést:

• Mi lesz a következő gondolatom?

Ez az a kérdés, amivel a gépiesen működő elme nem tud mit kezdeni, és megáll. Valószínűleg csak kis időre, aztán újra kezdi. De kellő gyakorlással, türelemmel a gondolatmentes állapotot hosszabb távon is fenn tudod tartani.

Ha eléred ezt az állapotot, akkor megtapasztalod milyen érzés a FLOW-ban lenni. Az Univerzum energiaáramlását enyhén hullámzó, meleg energiának fogod érezni, mintha egy csónakban ringatóznál. Azon légy, hogy minél tovább fenntartsd ezt az állapotot. Semmi másra nincs szükséged ahhoz, hogy lelkileg és testileg is elinduljanak a gyógyító folyamatok. Csak pihenj meg ebben az energiában, a békességben, szeretetben.